Testnevelőként, edzőként úgy érzem, nagyon aktuális és életszerű erről a témáról bővebben beszélni, hiszen nap mint nap átéljük ennek a kérdésnek a jelentőségét.
A testnevelés és sport az az eszköz, amellyel diákjaink testi-lelki és szellemi képességeinek fejlődéséhez hozzá tudunk járulni. Ahhoz, hogy tanítványaink egészséges felnőtté váljanak, szükséges a rendszeres testmozgás. Nem véletlen, hogy a kormány a 2011/12-es tanévtől bevezette az iskolákban a mindennapos testnevelést, s ez elősegíti a diákok egészségtudatos magatartásának kialakítását. „Ép testben ép lélek”. Ez a mondás a mai napig sem vesztett aktualitásából, ennek megfelelően a foglalkozásaink középpontjában tanulóink testi, lelki, erkölcsi, szellemi fejlesztése áll.
Tavasszal azonban nehéz helyzet elé állított bennünket az élet, hiszen kitört a Covid-19 vírusjárvány, melynek során sajnos az iskolákat is be kellett zárni, és áttértünk a digitális oktatásra, valamint a sportélet is megbénult. Sorra maradtak el a bajnoki mérkőzések, edzések, valamint egy sor sportrendezvény, köztük a legnagyobb eseménynek számító olimpia, amely a történelem folyamán eddig csak háromszor maradt el, emellett edzésekre sem járhattak diákjaink.
Ebben a nehéz helyzetben próbáltuk kollégáimmal diákjainkat rendszeres testmozgásra ösztönözni, és igyekeztünk a mozgás iránti érdeklődésüket fenntartani. A tanulók egész nap a számítógép előtt ültek, és az online formában kapott iskolai feladatokat próbálták elvégezni, ilyen körülmények között még nagyobb szerepet kapott a testnevelés, hiszen a mozgásszegény életmód okozta problémákon is segíteni kellett. Igyekeztünk élvezetes, vidám, vicces órákat összeállítani számukra, ezzel próbáltuk a kedvüket és érdeklődésüket felkelteni, fenntartani.
Szerencsére országosan is több fórumon volt online testnevelésóra (MDSZ, Facebook, tv stb.), élsportolók, sportolók, edzők, testnevelők, sporttal foglalkozó szakemberek fogtak össze, hogy diákjaink mentális és fizikai egészségét valamilyen szinten megőrizhessük.
Szerintem a kormány jó döntést hozott azzal, hogy a nehéz tavaszi időszak után a gazdaság mellett a sportot is újra beindította, hiszen enélkül a legnagyobb profiklubok sem kerülték volna el a csődhelyzetet.
Egy kis fellélegzés után sajnos elért bennünket a járvány 2. hulláma, de ahogy az iparban, úgy az oktatásban, a sportban sem engedhetünk meg magunknak egy újabb hosszabb leállást.
Ismét komoly kihívás elé kellett és kell néznünk, hiszen nagy nehézségekbe ütközik a sport, -s ami bennünket legjobban érint- az iskolai sport, ezért edzőként és testnevelőként komoly problémával szembesültünk, mert ilyet pályafutásunk alatt korábban sosem tapasztaltunk. A reménykedve várt őszi diáksportversenyek, sportrendezvények, illetve a délutáni sportfoglalkozások, edzések ismét elmaradnak, és a testnevelésórákon is csak a megfelelő óvintézkedések és előírások alapján dolgozhatunk. Ez óriási odafigyelést, nagyon komoly tervezési munkát és előkészületeket, folyamatos kommunikációt követel tőlünk.
Testnevelőként, edzőként óriási felelősség hárul ránk. Eleinte nem tudtuk, hogy a vírusnak milyen utóhatásai vannak/lesznek a víruson már átesett diákok szervezetére. Ez fontos probléma, hiszen nagyban befolyásolja a testnevelésóra vagy az edzés felépítését. Azóta már felismertük, hogy a vírus leginkább a légzési és keringési rendszerre hat. Éppen ezért számunkra nagyon lényeges kérdés, hogy egy víruson átesett sportoló mikor térhet vissza a sportba. A szakemberek szerint 4-6 hét után. Ez óvatosságra int bennünket, testnevelőket, edzőket, nagyon oda kell figyelnünk bizonyos jelekre, egyebek közt a gyengeségre, levertségre, sápadtságra, rossz kondicionális állapotra, mert nem minden tanítványunk esett át teszten. Ebből adódik, hogy nagyon körültekintően kell eljárnunk a foglalkozások során.
Hogy szoktassuk vissza a gyerekeket a sportra? Mi úgy gondoljuk, hogy sportjátékokkal, és csak olyan gyakorlatokat végeztessünk velük, amelyek már ismertek, az újak bevezetése kerülendő. Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban ne terheljük túl diákjainkat, kerüljük az oxigén nélküli és a magas pulzusszámmal járó terhelést, mert nem tudhatjuk, ki hordozza a vírust, ezáltal árthatunk is neki. (Szívmegállás is bekövetkezhet az érintett diákoknál.) Ezért iskolánkban fontosnak tartjuk a folyamatos kommunikációt az egyesületekkel, edzőkkel, szülőkkel.
Az újrakezdésnél a képességfejlesztő tanórák/edzések normál helyzetben is nagyon megterhelik a szervezetet, legyengül a diákok immunrendszere, és ugyanolyan tüneteket produkálnak, mint a jelenlegi vírussal fertőzöttek, ezért úgy gondolom, hogy jelen helyzetben a kevesebb több.
Szerencsére a diákok szeretnek sportolni, és mi azon vagyunk, hogy ez így is maradjon, hiszen az egészség a legfontosabb!
Készítette: Simonné Tamássy Judit
(Kisalföldi ASzC Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium)